Az emberek – amióta csak próbálják enyhíteni a fájdalmat és elkerülni a problémákat – használnak drogokat. Az 1960-as évek eleje óta azonban a drogokat nagyon széles körben használják. Azelőtt ritkák voltak. A drogok világméretű elterjedése ebben az évtizedben következett be, és az emberek nagy százaléka vált drogfogyasztóvá.
Drogokon – hogy csak néhányat említsünk – a következőket értjük: nyugtatók,
A drogok állítólag csodálatos dolgokat művelnek, de valójában tönkreteszik a személyt.
A drogproblémák nem szűnnek meg, amikor az illető felhagy a drogfogyasztással. A drogfogyasztás felhalmozódott hatásai mind testileg, mind szellemileg komoly károsodást okozhatnak. Még annak is vannak „kihagyásos időszakai”, aki már évek óta nem használ drogokat. A drogok ronthatnak a személy arra való képességén, hogy koncentráljon, dolgozzon, megtanuljon valamit: röviden szólva, tönkre tehetik az életét.
Bár a drogok veszélyei és kockázatai nagyon is nyilvánvalóak és egyre jobban dokumentáltak, az emberek továbbra is szedik őket.
Miért?
Amikor valaki lehangolt vagy fájdalmai vannak, és a gyógykezelésben nem talál testi enyhülést, végül felfedezi magának, hogy a drogok elmulasztják a tüneteit.
Ez érvényes azokra a fájdalmakra is, amelyek „pszichoszomatikusak”. A „pszichoszomatikus” kifejezés azt jelenti, hogy az elme megbetegíti a testet, illetve olyan betegségeket jelent, amelyeket az elme okozott. A „pszicho” az „elmé”-re utal, a „szóma” pedig a „test”-re.
Majdnem minden esetben, amikor pszichoszomatikus fájdalom, betegség vagy kellemetlenség van jelen, az illető valamilyen gyógymódot keres a zavarra.
Amikor végül úgy találja, hogy csak a drogok nyújtanak számára megkönnyebbülést, megadja magát nekik, és elkezd függeni tőlük, gyakran a teljes drogfüggőség kialakulásáig.
Ha évekkel korábban lett volna más kiút, a legtöbb ember azt választotta volna. De amikor azt mondják nekik, hogy nincs gyógymód, hogy a fájdalmaik csak „képzelődések”, akkor az élet hajlamos elviselhetetlenné válni számukra. Ezután már krónikus drogfogyasztóvá válhatnak, és fennáll a veszélye, hogy függővé válnak.
Az, hogy mennyi idő kell a függővé váláshoz, természetesen változó. A panasz maga lehet csupán „szomorúság” vagy „kimerültség”. Az élettel való szembenézés képessége mindenesetre csökken.
Ezután ezek az emberek már bármilyen anyagot örömmel fogadnak, ami megkönnyebbülést hoz, vagy fizikailag, illetve mentálisan kevésbé terhessé teszi az életet.
Zavaros és bizonytalan környezetben a pszichoszomatikus betegségek nagyon elterjedtek.
Tehát, mielőtt bármelyik kormány túl keményen lecsapna a terjedő droghasználatra, fel kellene ismernie, hogy ez a sikertelen pszichoterápia tünete. A társadalomtudósnak, a pszichológusnak, a pszichiáternek és az egészségügyi minisztereknek nem sikerült kezelniük a terjedő pszichoszomatikus betegségeket.
A drogproblémáért túlságosan is könnyű a „társadalmi nyugtalanságot” vagy a „modern társadalom iramát” hibáztatni.
Kétségtelen tény, hogy a mai napig nincs hatékony pszichoterápia az általános gyakorlatban. Az eredmény egy drogfüggő népesség.
Megállapították, hogy a drogfogyasztók testi szenvedés vagy kilátástalanság miatt kezdtek el drogokat szedni.
A drogfogyasztó – a fájdalom és a környezet kilátástalansága miatt – folytatja a drogok szedését. Bár nem akar a drogok rabja lenni, nem érzi, hogy lenne bármi más kiút.
Megfelelő kezeléssel azonban a drogfüggőség teljesen kezelhető.
Amint a drogfüggő egészségesebbnek, illetve mentálisan és fizikailag jobban érzi magát drogok nélkül, mint amilyen a drogokkal volt, többé nem lesz szüksége a drogokra.
A drogfüggőséget a pszichiátria elintézte egy vállrándítással mint „lényegtelen” dolgot, és a drogfogyasztás társadalmi problémájára nem fordítottak figyelmet a pszichiáterek; épp ellenkezőleg, hiszen ők maguk vezették be és népszerűsítették az LSD-t. És sokan közülük kábítószer-terjesztők.
A kormányszerveknek láthatóan nem sikerült megállítaniuk a drogfogyasztás növekedését, és nem is létezett valódi vagy széles körben alkalmazható gyógymód erre.
A drogfogyasztók azért jelentenek veszélyt, még azután is, hogy már abbahagyták a drogok fogyasztását, mert az ilyen emberek váratlanul „kikapcsolnak”, olyan időszakok jellemzik őket, amikor felelőtlenek, és hajlamosak könnyen megbetegedni.
A
A Szcientológiának nem fűződik érdeke a különféle drogok politikai vagy társadalmi vonatkozásaihoz, se magához a drogfogyasztáshoz. A drogok azonban egyre nagyobb fenyegetést jelentenek a mentális és szellemi fejlődésre, a Szcientológia igazi küldetésére.
Ezért a Szcientológia magában foglal egy pontos technológiát, amely azon túl, hogy fájdalommentesen leszoktatja a személyt a drogokról, kezeli a drogok testi, mentális és szellemi hatásait is, valamint megtalálja és teljes megoldást nyújt az illető drogfogyasztása mögött rejlő okra. Semmi más nem tudja ezt teljes bizonyossággal megvalósítani.
függőséget okozó drog, amelyet a mákgubó nedvéből állítanak elő.
a központi idegrendszerre (az agyra és a gerincvelőre) ható erős és gyorsan függőséget okozó, serkentő hatású drog, amely növeli a pulzusszámot és a vérnyomást, miközben csökkenti a fáradtságérzetet. Mivel a kokainnak veszélyes mellékhatásai lehetnek, és függőséget okozhat, sok országban be van tiltva.
kender szárított leveleiből és virágzatából készített drog. Az emberek a marihuánát cigarettában szívják, elrágják vagy megeszik. A test és a gondolkodás irányítására való képesség csökkenését, valamint az érzékszervi érzékelés torzulását idézi elő. A marihuána használata az 1960-as és 1970-es években széles körben terjedni kezdett, és sok helyen a második leggyakrabban fogyasztott droggá vált az alkohol után.
a Mexikóban és az Egyesült Államok délnyugati részén őshonos, peyotl nevű kis kaktuszból készült drog. A meszkalin megváltoztatja az érzékelést, és hallucinációkat okozhat.
erős serkentőszerek, amelyek a központi idegrendszerre (az agyra és a gerincvelőre) hatnak oly módon, hogy felgyorsítják a szívverést, növelik a vérnyomást és csökkentik a fáradtságérzetet. Mivel az amfetaminoknak veszélyes mellékhatásaik lehetnek és függőséget okozhatnak, nem orvosi előírásra történő használatuk sok országban be van tiltva, ennek ellenére gyakran illegálisan fogyasztják őket.
a hallucinogének (hallucinációkat keltő anyagok, amelyek gyakran pszichológiai problémákat és testi károsodást is okoznak) egyik típusa. Először pszichiáterek használták, hogy a pácienseknél ideiglenes pszichotikus összeomlást idézzenek elő, majd az 1960-as években széles körben illegális használatba került. A kis adagok által okozott enyhe hatásai pl. a környezettől való elkülönülés érzése, érzelmi ingadozás, valamint a tér és idő megváltozott érzékelése. Nagyobb adagok bevételekor a személy vizuális zavarokat és illúziókat tapasztal. Nagy adagokban halálos lehet. Az LSD a lizergsav-dietilamid nevű vegyület rövidítése.
a hallucinogének (hallucinációkat keltő anyagok, amelyek gyakran pszichológiai problémákat és testi károsodást is okoznak) egyik típusa. A kis adagok által okozott enyhe hatásai pl. a környezettől való elkülönülés érzése, érzelmi ingadozás, valamint a tér és idő megváltozott érzékelése. Nagyobb adagok bevételekor a személy vizuális zavarokat és illúziókat tapasztal. (Kémiai megnevezése fenciklidin, rövidítve PCP.)
a Szcientológia egy gyakorlati vallás, amely a tudás tanulmányozásával foglalkozik, és ami a technológiájának alkalmazási módszerei révén az életminőségben kedvező változásokat tud létrehozni. Egyharmad évszázad alatt fejlesztette ki L. Ron Hubbard. A Szcientológia kifejezés a latin scio (tudni, a szó legteljesebb értelmében) és a görög logosz (-tan) szavakból származik. A Szcientológia további meghatározása: a szellem tanulmányozása és kezelése önmagával, univerzumokkal és más életformákkal való viszonyában.
valamely művészet vagy tudomány alkalmazásának módszereit jelenti, szemben magának a tudománynak vagy művészetnek az egyszerű ismeretével. A Szcientológiában a technológia kifejezés jelentése: az L. Ron Hubbard által kifejlesztett Szcientológia alapelvek alkalmazási módszerei az elme funkcióinak javítására és a szellem lehetőségeinek
rehabilitálására.