Volt egy hiányzó összetevő a public relations technológiájában, mióta ez a tárgy létezik. Ez a hiányosság az egyik volt azok közül, amelyek befejezetlenné tették a public relationst mint tárgyat, és ebből következően valamiféle potenciális teherré vált a használói számára.

Ez az összetevő a realitás.

A dolgok, amelyeket az érzékeinkkel érzékelünk, azok reálisak. A realitás egyetértés a fizikai univerzumban lévő érzetekről és adatokról. Ez az emberek közt elért egyetértés mértéke. Vagy egyetértünk az embertársainkkal, vagy nem értünk egyet az embertársainkkal, és amennyire egyetértünk vagy nem értünk egyet velük, az a realitásunk.

Azok a dolgok, amelyekben ön és az embertársai egyetértenek, azok reálisak. Azok a dolgok, amelyekben nem értenek egyet, azok nem reálisak.

A Szcientológiában felfedezésre került, hogy a realitás összeköttetésben áll két másik összetevővel: az affinitással és a kommunikációval.

Az affinitás kifejezés jelentésében elég közel áll a kedvel szóhoz. Azonban az affinitás kétirányú dolog. Az ember nem csak kedvel valamit, hanem érzi is, hogy az kedveli őt. Az affinitás nagyon hasonlít a szeret szóhoz is, ha általános értelmében használjuk. Magába foglalja a szeretetet és a kedvelést is, ám mindkettőnél sokkal átfogóbb.

A kommunikáció gondolatok kölcsönös cseréje téren keresztül. Az ember hatása a világra egyenes arányban áll a kommunikációs eszközeinek kifejlődésével. A kommunikáció a legszélesebb értelemben véve természetesen magában foglal minden módot, amellyel az illető vagy dolog megismerkedik, illetve ismertté válik egy másik személy vagy dolog számára.

Ez a három összetevő, az affinitás, a realitás és a kommunikáció alkotja a Szcientológia ARK (kiejtése: aerká) háromszögét, és ezek együtt alkotják a megértés összetevő részeit.

Ha az egyik sarkot (mondjuk, az A-t) megemeljük, akkor a másik kettő is emelkedni fog. Ha az egyik sarkot csökkentjük, azzal a másik kettőt is csökkentjük.

Így hát magas affinitás mellett magas realitásunk és magas kommunikációnk is van. Alacsony affinitás mellett a realitás és a kommunikáció is alacsony.

Magas vagy alacsony R mellett magas vagy alacsony A és K van.

És ez így folytatódik. Az egész háromszög egy egészként növekszik és csökken. Alacsony R mellett nem lehet magas az A és a K.

A PR-ról azt feltételezik, hogy egy kommunikációs technika. Elképzeléseket kommunikál. Tegyük fel, hogy egy borzasztóan alacsony realitást próbálunk kommunikálni. Egy ilyen esetben a kommunikáció lehet, hogy először átjutna, de aztán visszaütne az alacsony R-je következtében.

Ez természetesen a Szcientológia szellemi technológiájához tartozó felfedezés, ami nem állt a PR korai úttörőinek rendelkezésére. Így azok főként hazugságokban beszéltek (és beszélnek még most is).

A régebbi PR-szakemberek előnyben részesítették a hazugságokat. Cirkuszi túlzásokat vagy fekete propagandát használtak. Arra törekedtek, hogy meghökkentsenek vagy hogy kíváncsiságot ébresszenek, és ezt legkönnyebben olyan felkiáltójeles „tényekkel” lehetett elérni, amelyek valójában hazugságok voltak.

Az „elmegyógyászati” PR-osok teljesen hasból álmodták meg az elmebajosok „statisztikáját”. „Minden tizenöt angol közül kilenc megbolondul élete egy időszakában.” Ez egy szemenszedett hazugság. Az ilyen hamis statisztikák folyamai ömlenek a PR-lobbistáktól, hogy könnyű pénzhez jussanak a parlamenttől.

A PR-osok munkaeszközei – akár Sztálin, akár Hitler, akár az USA elnöke, akár a Nemzetközi Bank bérelte is fel őket – sötét, szégyentelen hazugságok voltak.

Az USA elnöke két hónapon belül két különböző összeget adott meg a megnövekedett éves kormányköltségekre. A PR-embere megpróbálta befolyásolni a Kongresszust.

A „Backfire 8”, mint az „Évszázad Autója” és az ejtőernyő-kiállítás „rekord késleltetett ugrása”, valamint a nagykövet sajtókonferenciája a „közel-keleti törekvésekről” mind-mind PR-os funkciók – és hazugságokkal vannak fűszerezve.

Ha kezébe vesz egy újságot, vagy hallgatózik az utcán, csak PR-t, PR-t és PR-t lát – csupa hazugságot.

Egy cirkáló, ami csakis rombolásra van felszerelve, „baráti látogatást” tesz egy városban, és az eredmény megint csak egy újabb hazugság.

Az újságok, a magazinok, a rádió, a tévé és a modern „tömegtájékoztató” kommunikáció borzasztó hatalmát a speciális érdekcsoportok PR-emberei irányítják, és ezek hazugságokkal irányítanak.

Így tehát a PR le van züllesztve a „meggyőző hazugság technikájának” szintjére.

Ez egy cinikus világot teremt. Ez eltiporta az idealizmust, a hazafiságot és az erkölcsiséget.

Miért?

Amikor egy kierőszakolt kommunikációs csatorna csak hazugságokat hordoz, akkor az affinitás összeomlik, és gyűlöletet kapunk. Ugyanis az R-t lezüllesztették.

Az a public relations, ami egy hazugságokból álló hamis realitás mellett kötelezi el magát, alacsony A-jú és alacsony K-jú lesz, és visszaüt a felhasználóra.

Tehát az első lecke, amit megtanulhatunk, és ami képessé tesz bennünket arra, hogy biztonságosan használjuk a PR-t az, hogy TARTSUNK FENN MAGAS R-T.

Minél több hazugságot használunk a PR-ban, annál valószínűbb, hogy a PR vissza fog ütni.

Így hát a törvény ez:

SOHA NE HASZNÁLJ HAZUGSÁGOKAT A PR-BAN!

Tehát a gond a PR-ral az volt, hogy hiányzott belőle a realitás. A hazugság természetesen egy hamis realitás.

A gond a PR-ral az R volt!

Ha egy új konzervbontóról szóló sajtóközlemény kiadásánál, amely könnyen bontja a konzerveket, azt akarja mondani, hogy „egy gyerek is képes használni”, tudja meg, hogy ez tény-e. Adjon egyet egy gyereknek, és nyittasson ki vele egy konzervet. Szóval igaz. Akkor használja ezt a fordulatot, és közölje azt is, hogy milyen gyerek. Ne nevezze az „Évszázad Konzervnyitójának”. Ez nem fog kommunikálni.

Csupán az, hogy a rádiók, a tévék és a sajtó ontják a dolgokat, még nem jelenti azt, hogy ők kommunikálnak. A kommunikáció magába foglalja azt is, hogy valakit elérünk.

Bármely hazugság vagy tompítani fogja a K-t (kommunikáció), vagy egy napon véget vet a K-nak, megütközést keltve.

Tehát van egy technika, amelyet PR-ként ismerünk. És nagy a kockázata annak, hogy hazugságokon és gyakorlóinak degradálásán át visszaélnek vele.

De ha szigorúan ragaszkodunk az igazság és az affinitás értékeihez, akkor képesek leszünk kommunikálni, és elbírjuk a feszültséget.

Ha ezt tudjuk, akkor a public relations egy sokkal használhatóbb és érettebb tárggyá válik.

Ezt követően azt kell tudni, hogy „ki” vagy milyen „közönség” az, amelyikkel az ember kommunikálni próbál. Ennek a tudásnak a hiánya kevésbé gyümölcsöző public relations erőfeszítésekhez vezethet.